Csatangolásainkon Innen és Túl

Családos csatangolások országhatáron innen és - egy kicsit - túl.

Kékben a Kéken

2019. március 24. 12:45 - fulopg

Az Országos Kéktúra Nógrád - Becske szakaszának egy darabkája hármasban

Adott az év első hosszú hétvégéje. Ezt és a kirobbanó jó időt kihasználva vasárnap nekivágtunk az Országos Kéktúra 18. szakaszának, mely remek alkalomnak bizonyult egy kis teszteléshez. Egyrészt legújabb szerzeményünket - egy háti gyerekhordozót, - élesben is kipróbálhattuk, másfelől arra is választ kaptunk mennyire sikerült elpuhulni a téli, mozgásszegény időszakban.

img_0152a.jpg

Ez lenne az új szerzemény

Nem is keltünk olyan korán reggel, mint szoktunk túranapokon, mivel kis családunk legifjabb tagja is velünk tartott. Összeszedtük magunkat, kocsiba pattantunk és elindultunk Vácra, ahol vonatra váltva értünk el túránk kiindulópontját, Nógrádot. Csongorunk - lévén még sosem ült vonaton, - nagyon élvezte az utat. A kellemes idő miatt tömve volt a szerelvényünk, a felszerelésekből úgy ítéltük, sokan túrázás céljából utaznak velünk.

img_0160a.jpg

Arra menjünk

A vonatról leszállva aztán mindenki célirányosan elindult saját úticélja felé. Ránk egy peluscsere várt és egy gyors pecsételés után el is indultunk a faluból kifelé. Egy pálinkafőzde mellet elhaladva kiértünk a településről, sréhen átvágtunk egy réten, majd bevetettünk magunkat az erdőbe. Ott szembesültünk a helyzettel, hogy talán nem is lesz olyan száraz az utunk, mint reméltük. A mező szélén igencsak ragadós sárban vezetett az utunk. Az erdőben a madarak csicsergése és a bébihordozó ringása elaltatta a kis porontyot. A meredekebb szakaszt át is aludta, ami a nap első állomására, a Lokó-pihenőhöz vezetett.

img_0210a.jpg

Kilátás a Börzsöny felé a Lokó-pihenőtől

A Lokó-pihenő 2017-ben lett bélyegzőhely. Az Magyar Természetjáró Szövetség megtisztelve az Országos Kéktúra mozgalom elindítóit, eleget tett a Lokomotív Turista Egyesület kérésének. Az ugyanazon évben kiadott igazolófüzet már úgy tudom tartalmazza a helyszínt, de nekünk még a régi kiadású füzetünk van, szóval csak az előző napi fórumolvasgatás során tudatosult, hogy ott is lesz dolgunk. Bár a jó időnek köszönhetően nagyon sok emberrel találkoztunk, úgyhogy biztos lett volna aki figyelmeztet a pecsételés elmulasztására.

img_0211a.jpg

Éppen szabadult fel hely az esőbeállóban, úgyhogy ott kényelmesen elfogyasztottuk az ebédre szánt elemózsiánkat mielőtt továbbindultunk volna Magyarkút irányába. Innen már jórészt csak lefelé vezetett az utunk és a könnyebb szakaszt a még itt-ott őszi színekben játszó, de már néhol rügyező erdő tette még kellemesebbé. Célállomásunk előtt néhány száz méterrel, a Keskeny-bükki-patakon való átkelésnél megcsúsztam és majdnem el is estem. Én eléggé megijedtem, viszont Csongi a hátamon nagyon élvezte a hirtelen tett, bár kényszerű mozdulatokat.

Nagyjából letakarítottam a sárt a cipőmről, majd pár perc séta után meg is érkeztünk az Irma-forráshoz. Letelepedtünk a mellette található kocsma egyik kültéri asztalánál, és kértem egy kis frissítőt magunknak. Pihenés közben próbáltam utánajárni, hogy mikor is megy vonat Vácra, de mivel ezúttal hanyag voltam és nem írtam jegyzetet valamint térerőnek is híján voltunk, így tudatlanok maradtunk. Itt is nagyon sokan voltak, a forrásnál sorba is kellett állni, hogy fel tudjam tölteni az egyik üres kulacsunkat. Miután végeztem úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz alapon elindulunk a vasúti megállóhely felé.

img_0236a.jpg

Irma-forrás - valaki szomjas volt

Nem egész másfél órát vártunk a szerelvényünkre, ami már eleve zsúfoltan érkezett, de még felszálltunk rá vagy tízen. Csongorunk ezúttal is vidáman szemlélte, hol a tájat, hol a körülöttünk levő utastársakat..

Ez volt az első babás túránk, ami kicsit felemásra sikeredett. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a váci vasútállomás nemigen van felkészülve a legkisebbek ellátására. Gondolok itt a peluscserére - konkrétan le volt törve a pelenkázó, a mocsokról nem is beszélve. Azt gondolom egy ilyen központi állomáson - mint Vác, - lehetne elvárás egy rendes, tiszta mellékhelyiség, akár költség ellenében is.

Viszont nem is akarok panaszkodni, de ez nagyon kikívánkozott. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, remélem nem utáltattuk meg a félnomád életmódot a kisemberrel. Jó volt látni az ébredező természetet, és bár a csöppség még nem igazán fogta fel a dolgokat, de későbbi életére nézve bizonyosan értékes élményeket szerzett.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csatangolasaink.blog.hu/api/trackback/id/tr8714699682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AtomCamel 2019.03.25. 15:32:56

Grat! :-)
Esetleg írhatnál az új szerzeményről is pár szót: milyen (típus), mennyibe kerül, milyen nehéz, mi volt a tapasztalat a túra végére a viselését és a súlyát illetően...

fulopg 2019.03.26. 08:43:48

@AtomCamel: Köszönön! Jogos hiányérzet :) Itt írtam pár gondolatot a hordozóról: csatangolasaink.blog.hu/2019/03/26/a_hati_gyerekhordozo
süti beállítások módosítása