Hónapok teltek el az utolsó teljesítménytúrám óta, úgyhogy úgy döntöttem ezen a túrán ha törik, ha szakad mindenképpen részt veszek. Egyrészt szokni kell kicsit az éjszakázást - nemsokára megyünk a Pilisbe, - másrészt pedig közeleg az év vége és a Budapest Kupa igazolófüzetemben eddig egyáltalán nem úgy gyűlnek a pecsétek ahogy szerettem volna. Hosszabb távot azonban szombati elfoglaltságom, és a főváros és Szigetszentmiklós közötti éjszakai járatok relatív alacsony száma miatt nem vállaltam be.

A villamosról leszállva egy kisebb sor végén találtam magam. Gördülékenyen ment a nevezés, így kis időn belül el tudtam indulni. A rövidke szakasz minden egyes méterén jártam már korábban, viszont így sötétben kis kihívást jelentett a túra. Ennek ellenére jó tempóban haladtam, rövid időn belül már fent is voltam a Hárshegy kisebbik csúcsán, a Makovecz Imre kilátó tövében. Hamar megkaptam az igazolópecsétet, majd indultam is tovább. Fel szerettem volna menni a kilátóba, viszont kisiskolások szállták meg az építményt, én pedig nem szerettem volna sokat várni rájuk.

A Kis-Hárs-Hegy csúcsán

Leereszkedtem tehát a hegyről és a fényvisszaverő felülettel ellátott szalagokat követve folytattam a túrámat. Nemsokára már a lápmák fényében sétáltam a főváros utcáin, az Apáthy-szikla irányába. Meredek utcákon és a számtalan lépcsőfokon felbaktattam a magaslathoz és egy rövid, nézelődésnek álcázott pihenőt tartottam.

Apáthy-sziklánál

Pár perc elteltével már ismét úton voltam a Z sáv jelzésen. Rövidesen az Árpád-kilátó nyugati kapuja kezdett kirajzolódni a fejlámpám fényében. Ez a helyszín volt a szakasz második ellenőrzőpontja - a pecsét mellé müzliszelet és pezsgőtabletta járt az arra járóknak. Hosszan időztem a kilátóban, hogy alaposan megcsodálhassam a kivilágított Budapestet ebből a nézőpontból is.

Budapest az Áprád-kilátóból

A kilátóból a Kéktúra útvonalán indultam tovább és egészen a célig azon ballagtam. Mire visszaértem a Gyermekvasút állomásának épületéhez, még ott értem az utolsó indulókat - ilyen is ritkán fordul elő velem.

Átvettem a teljesítésért járó oklevelet és kitűzőt, majd nyomtam egy pecsétet a Budapest Kupa igazolófüzetem megfelelő rubrikájába. Ezután felnyaláboltam két szelet zsíros kenyeret, amit az épület előtt leülve fogyasztottam el, majd a 61-es felé igyekeztem, amivel hazaindultam.

Rövid túrám rövidke beszámolója volt ez. Tetszett nagyon a szervezés, a menet közbeni és a célban levő ellátmány. Jövőre, ha időm és lehetőségeim engedik egy hosszabb távval is megpróbálkozom.

Néhány további fotó:

2014.09.26., Éjszakai zörejek 10