A 2023-as évünk arról szólt, hogy bevezessük az ötévesünket a túrázás és a természetjárás rejtelmeibe, élvezetébe.

Most, hogy így újra komolyabban belefogtunk a túrázásba, kedvet kaptam egy kis teljesítménytúrázáshoz. Ez az indíttatás viszont csak bennem volt meg, tehát egyedül kezdtem szervezkedni. Kinéztem magamnak a címben megnevezett, közeli túrát és reménykedtem, hogy tényleg olyan idő lesz amilyent jósolnak.

Egy olvasó a legutóbbi bejegyzéshez fűzött hozzászólása alapján született ez a poszt. Említés szinten és néhány fotó erejéig szerepelt benne a nagyon fontos - a címben is említett - tárgy. Most erről szeretnék ejteni pár szót bővebben.

Adott az év első hosszú hétvégéje. Ezt és a kirobbanó jó időt kihasználva vasárnap nekivágtunk az Országos Kéktúra 18. szakaszának, mely remek alkalomnak bizonyult egy kis teszteléshez. Egyrészt legújabb szerzeményünket - egy háti gyerekhordozót, - élesben is kipróbálhattuk, másfelől arra is választ kaptunk mennyire sikerült elpuhulni a téli, mozgásszegény időszakban.

Ez lenne az új szerzemény

Több, mint négy év telt el azóta, hogy utoljára írtam e blog hasábjaira. Pontosabban nem is egészen erre, az újrakezdés apropóján költöztettem át ugyanis erre a felületre a naplónkat. Négy év alatt túl vagyok - szigorúan időrendi sorrendben, - egy munkahelyváltáson, egy esküvőn, és közel egy éve már apuka is vagyok. Ez utóbbi dolog inspirált talán a legjobban, hogy újrakezdjem és és megörökítsem a kis családunk néhány történetét.

Vele fogunk csatangolni

Másodjára teljesítettem a Turul Túrák ezen távját, összességében pedig a harmadik részvételem volt ez az alkalom. A legutóbbi eseményhez képest három lényeges változás akadt: a túra útvonala és hossza, az időjárás és a túratársak. Ezúttal ugyanis Zoli és Józsi is velem tartottak. Hármunk kalandjai olvashatóak a folytatásban.

Egy rövid időutazást tettünk december utolsó vasárnapján a Balaton-felvidék tanúhegyei közt. A Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület évzáró Fel a hegyre! túráján tehettük ezt meg, melynek ezúttal a Tóti-hegy volt a célpontja. Az egyesület ilyen jellegű teljesítménytúrája kicsit eltér a megszokottól: a célpont adott, viszont a starthelyet, illetve az útvonalat mindenki saját maga választhatja meg. Zsuval napokkal korábban kinéztük a túrát, azonban az időjósok által előrejelzett nagy mennyiségű havazás majdnem keresztülhúzta a tervünket.

Hónapok teltek el az utolsó teljesítménytúrám óta, úgyhogy úgy döntöttem ezen a túrán ha törik, ha szakad mindenképpen részt veszek. Egyrészt szokni kell kicsit az éjszakázást - nemsokára megyünk a Pilisbe, - másrészt pedig közeleg az év vége és a Budapest Kupa igazolófüzetemben eddig egyáltalán nem úgy gyűlnek a pecsétek ahogy szerettem volna. Hosszabb távot azonban szombati elfoglaltságom, és a főváros és Szigetszentmiklós közötti éjszakai járatok relatív alacsony száma miatt nem vállaltam be.

Szeptember közepén egy ausztriai kiránduláson vettünk részt egyesületünk jóvoltából. Körülbelül 50-en vágtunk neki a hosszú buszútnak. Elsődleges célpontunk az Ötschergräben-szurdok volt, de mivel nagyon esős időt jósoltak B tervként egy Mariazell és környéki séta is a programba került. Végül a bátrabbak nekivágtak a szurdoknak és csak a csapat kisebbik része választotta a mariazelli barangolást. Zsuzsival a csapat nagyobbik részével tartottunk.

Túránk utolsó napjának reggelét lustálkodással töltöttük. Tömegközlekedési szempontból nem éppen mondható forgalmasnak a környék, az első busz negyed 9 körül megy Sárvár irányába. Mi ezt a járatot céloztuk meg, így a reggeli ébredés után kényelmesen össze tudtunk pakolni és még egy kávé is belefért az időnkbe.

Ikervári szélerőműpark a Gyöngyös gátjáról